Szereted magad annyira, amennyire szereted a gyermeke(i)det?

Október 11-én ünnepeltük a lány gyermekek világnapját, és ennek apropóján újra eszembe jutott egy meghatározó pillanat az életemből.
A kislányom, amikor még alig volt két-három éves, feltett nekem egy egyszerű, de annál mélyebb kérdést: "És te anyuci, magadat szereted?"
Ez a kérdés azóta is újra és újra felmerül bennem... Vajon szeretem magam eléggé? Törődöm magammal annyira, amennyire a gyermekeimmel törődök?
Hogyan várhatnám el másoktól, hogy szeressenek, ha én magam nem fordulok elég szeretettel önmagam felé? Sokszor anyaként, nőként elfelejtjük, hogy nekünk is szükségünk van szeretetre és odafigyelésre – magunktól is.
Gyermekeink csodálatos tükrök. Mennyire egyszerűen, de mégis őszintén tesznek fel kérdéseket, amelyek mélyre hatolnak!
Az önismereti utazás, amit a Szabadságra megyek magammal című könyvemben bemutatok, éppen ezekre az alapvető kérdésekre keresi a választ. Tényleg szeretem magam? Tényleg elfogadom, aki vagyok, azzal a rengeteg szereppel, amit az élet ránk bízott?
Anyaként nemcsak mi tanítjuk a gyermekeinket – ők is folyamatosan tanítanak minket. Rávilágítanak arra, hogy az önszeretet nem luxus, hanem létfontosságú. Ahhoz, hogy boldog anyák legyünk, először saját magunkkal kell harmóniában élnünk.
Mert ha magunkat szeretjük és elfogadjuk, akkor tudunk valóban szeretettel fordulni a családunk, a barátaink és a világ felé.
De te, anyuci, szereted magadat? Naponta teszem fel ezt a kérdést, mert hiszem, hogy ennek az egyszerű kérdésnek a megválaszolása segít, hogy ne veszítsem el magam a sok szerep és feladat között. Tényleg megtalálom az időt magamra? Hogyan tudom jobban szeretni magamat, hogy több türelmem és energiám legyen másokra?
A könyvemben mélyen foglalkozom ezekkel a kérdésekkel, és gyakorlati feladatokkal segítek abban, hogy te is elindulj ezen az önismereti úton. Mert az önismeret az első lépés a teljesebb, kiegyensúlyozottabb élet felé. És ahogy a gyermekeink nap mint nap rávilágítanak: először magunkkal kell jól lennünk.
Gyermekeink valóban a legnagyobb tanítóink az életünkben, és hálás vagyok nekik, hogy folyamatosan emlékeztetnek erre az igazságra!
Tedd fel magadnak te is a kérdést: Szereted magad annyira, amennyire szereted őket?

Mea