Mindig van jogod...

Gyakran találjuk magunkat olyan szituációkban, ahol a megfelelési kényszer hajt bennünket: családunk, barátaink vagy akár a társadalom elvárásai miatt vállalunk olyan dolgokat, amelyek nem szolgálják a jóllétünket. 

De miért? Mert félünk attól, hogy elutasítanak, ha nem felelünk meg az elvárásoknak? Vagy mert úgy érezzük, hogy kötelességünk másoknak megfelelni, még ha saját boldogságunk rovására is?

Ez a fajta szabadság nem azt jelenti, hogy nem vagyunk felelősek a tetteinkért. Épp ellenkezőleg, a szabadság azt jelenti, hogy tudatosan döntünk, mi az, ami valóban fontos nekünk, és nem hagyjuk, hogy mások határozzák meg az életünket. Ez az a szabadság, amely lehetőséget ad arra, hogy igazán önmagunk legyünk, anélkül, hogy folyamatosan mások véleményéhez igazodnánk.

De vajon mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy jogunk van nemet mondani? Meddig megyünk el a másoknak való megfelelésben, és mikor mondjuk azt, hogy "elég volt"? Valóban gyávaság lenne elhagyni egy olyan helyzetet, ami nem szolgál minket, vagy épp ellenkezőleg: bátorság kell hozzá?Miért olyan nehéz kilépni ezekből a helyzetekből? Mi tart vissza? És ha megteszed, nem lenne ez a legnagyobb lépés a saját belső békéd felé? Vajon mi az, amitől félsz: mások elutasítása, vagy az ismeretlen jövő, ha végre megállsz, és azt mondod: "mostantól a saját utamat járom"?

Erről szól a Szabadságra megyek magammal könyv is. Megtanít arra, hogy elengedd az elvárásokat, felfedezd a belső szabadságodat, és végre saját magad mellett dönts.

Mea